26 fejezet - Nézz szemebe a tényekkel

Nem telt sok időbe, hogy meghalljam egy kocsi motorjának távoli morgását. Megráztam a fejemet és lelkiekben teljesen átadtam magamat Maryon terrorjának. Az ágyamon feküdtem és eszem ágában sem volt lemenni. Szorosan behunytam a szememet és megpróbáltam kizárni a fejemből a motor egyre erősödő hangját.

Aztán valami kellemesen puha hozzá nyomódott a számhoz. A meglepetéstől fölpattantak a szempilláim és azonnal megpillantottam egy mosolygós aranybarna szempárt. Tökéletes arca, és az édes mosoly, miközben csókolt lenyugtatta, majd újból max sebességre kapcsolta a szívem. Ahogy meghallotta a zakatoló hangot csak még szélesebb lett a mosolya, bár a csók így sem szakadt meg.

- Hát te? – ez szép volt. Semmi szia, vagy örülök, hogy itt vagy. Igazi bunkó vagy Nenay.

- Együtt jöttem Maryonnal, és előre siettem, mert kértem egy kis haladékot neked – mondta, majd felült és engem is magával húzott, egyenesen be az ölébe.

Na jó. Ez már nagyon nem oké.

- Wrath, nem vagyok baba, hogy az öledbe keljen ültetned. Jó hogy nem gügyögsz! – mondtam, majd megpróbáltam kiszállni az öléből.

- Ennyire kényelmetlen?! – kérdezte meg, és továbbra is az ölébe szorított.

- Ez nem kényelmetlen, hanem megalázó! – mondtam felháborodottan.

Egy könnyed mozdulattal, úgy forgatott az ölébe, hogy pont szembe üljek vele.

- Miért is? – nagyon erölködött, hogy ne nevessen. De ezt most nem tudtam értékelni. Mert nem szerettem, sőt kifejezetten utáltam, ha engem úgy kezeltek, mint a kis szerelmetesen ábrándozó hercegnőket. Fúj!

- Mert ez olyan izé. Utoljára apa ölében ültem amikor két éves voltam, és akkor is csak azért, mert boksz ment a tévében és apa ölében volt a legjobb hely. Különben Edék mindent kitakartak.

Eddig bírta, itt lágy nevetésbe kezdett dallamos hangján, amelyet hallgatni és élvezet volt.

- És feszélyez az téged, hogy most itt vagy az én ölemben? – kérdezte ezt olyan hangon, amit abba kategóriába sorolok, hogy Wrath hang. Ennek a hangnak az alapvető tulajdonsága az, hogy szó legjobb értelmében, totál kiráz a hideg és a szíved kalapál, mint egy kovács a műhelyében a vason. Legalább is én mindig ezeket a tüneteket produkálom.

- Áh dehogy – mostanában jól jön, hogy tudok pókerozni, olyan arcom van, hogy a hazugság vizsgáló sem jön rá ha blöffölök.

- Akkor? – kérdezte és közelebb hajolt. Ennek hatására az egész felső testem az övéhez simult. Mire reszketni kezdetem, mint egy kis nyuszi, a róka előtt – Mintha fáznál? – mondta rekedten, és a karjai felkúsztak a hátamon, és fel le simogatták a gerincem vonalát.

Az ajtómban ekkor megjelent Maryon és rezzenéstelen arccal belebámult Wrath most már dühös arcába. Vagy két percig nézték így egymást. Hol az egyikük hol a másikuk pupillája tágult vagy szűkült. Wrath arca megfeszült, majd ellágyult amikor újra rám emelte gyönyörű tekintetét.

- Most kicsit kölcsön adlak Maryonnak. De ezt még nem fejeztük be – mondta határozottan, és előre hajolt egy búcsúcsókért. Amit én lefokoztam puszira. Nem szerettem mások előtt sem csókolózni, sem érzelmeket kimutatni. Ez van.

- Wrath, ereszd el Nenayt – mondta Maryon és kedvesen elmosolyodott.

- Nenay max csak egy órára kapod meg! – mondta Wrath majd gyengéden simogatta tovább a hátamat. Nem engedet ki a kezéből.

- Már bocs, hogy megzavarom ezt a nagy beszélgetést, de mi az hogy, megkap? Én valami tárgy vagyok? – néztem fel kissé ingerülten. Ő persze csak mosolygott. Aztán az ujjait végig táncoltatta az oldalamon, és halkan megkérdezte.

- Egy ember meddig tud a szíve nélkül meglenni? – ezt meg honnan tudjam. Maryonra bandzsítottam, hátha ő tudja a választ, de ő csak töretlenül mosolygott.

- Nem tudom – vallottam be – de biztos, nem sokáig.

- Ha egy ember sem bírja sokáig így, hogy bírjam ki én nélküle? – olyan édesen és mohón kérdezte ezt a marhaságot, mintha lenne értelme.

- Ezt nem értem, de nagyon örülnék, ha elmesélnéd, miről van szó – mondta és elmerültem a szemeiben.

- Te vagy az én szívem – mondta, és gyengéden megsimogatta az arcomat – Nem hinném, hogy sokáig bírnám, ha nem lennél velem.

Ritkán csinálok ilyet, de most elérzékenyültem, és közben löktem magamban a klasszikus monológot, hogy nem fogok sírni, nem fogok sírni. Majd egy hosszú és gyöngéd csókot adtam neki, ezért az édes megjegyzésért.

- Oh! De jó, hogy itt vagytok – kuncogott fel Jack – Kocka cukorért ki húzza előbb le a pólóját? – kérdezte.

- Jack! – dörmögte Edmund a távolból és hallottam dühös lépteit. Hát igen, most nem lennék Jack helyébe. De Wrath helyébe sem.

- Azt hiszem én most megyek – mondta Jack és villám gyorsan eltűnt.

- Ahogy mi is – kapott ki Wrath kezeiből Maryon és elindult velem lefelé a lépcsőn. Úgy húzott maga után, mint valami papír sárkányt.

Wrath kiosont a szobámból, bár így is volt egy olyan sejtésem, hogy amint kiteszem a lábamat a házból Edmund neki esik Wrathnak. Hogy mit képzel, hogy ő csak úgy bemegy az ő kicsi húgának a szobájába. Detto apa 2.

Maryonnak volt egy Mercedes Benz S600-as ezüst színű autója, nagyon jól nézett ki, és sejtésem szerint ez volt az a kocsi, ami kevésbé volt feltűnő.

Beültünk a kocsiba, miközben vetettem egy utolsó pillantást a ház felé. Majd Maryon kigurult az útra egyenes el a legközelebbi bevásárló központig. Gondolom, csak formaságból volt rajta a márkás kabátja. Mondjuk én is csak formaságból hordtam, mert eleve mindig melegem volt… Sajátos belső fűtőházam van. Egy ideig hallgattunk, aztán Maryon belekezdett.

- Nos van valami ötleted arra, hogy mit szeretnél venni? – kérdezte meg, bár sejtésem szerint, valami sokkal kényesebb kérdést akart nekem föltenni.

- Annyira konkrét nincs – mondtam, majd a rádió gombja felé nyúltam mikor megkérdezte a legrosszabb kérdést amit csak kérdezhetett.

- Szereted a bátyámat? – tette fel azt a kérdést, amitől rettegtem. Mert erre magam sem tudtam a választ, szerettem vele lenni, szerettem vele csókolózni, szerettem ha heccel, szerettem ha megsimogat és ha mosolyog, és szerettem a szemét, és szerettem nézni a testét. De hogy őt szeretem-e az még túl bonyolult kérdésnek tűnt.

- Nem is tudtam, hogy van bátyád – próbáltam elviccelni, mire kaptam egy haragos pillantást.

- Nenay válaszolj – mondta kicsit nyomatékosabban – Wrath megvesz érted, csak tudni akarom, hogy te mit érzel iránta.

- Maryon, én nem akarom kimondani az sz betűs szót! - mondtam, majd lehorgasztottam a fejemet. Ez volt a másik legszörnyűbb válasz.

- Akkor nem szereted? – kérdezett vissza döbbenten.

- Dehogy is! – mondtam ijedten – Maryon, én nagyon nagyon nagyon vonzódom a bátyádhoz – büszke voltam magamra, mert a vonzódás szó még olyan semleges határt súrolt, és később sem lehet belőle félreértés – de én szeretek az ilyen kijelentésekkel várni. És szerintem Wrath joga elsőnek megtudni, hogy mit érzek iránta – zártam le a témát.

- Nem szeretsz az érzéseidről beszélni? – kérdezte meg kuncogva.

Remek, egy másik olyan téma amit utálok.

- Családi vonás, sosem szoktunk az érzelmeinkről beszélni, leszámítva Lou-t – mondtam. Majd a kezemmel kezdtem el ügyködni, hogy találjak valami jó zenét.

- Nenay, tudod, csak azért kérdeztem meg ezt az érzelem dolgot, mert Wrath az összes könyvébe piros szívecskéket rajzol és mindegyikbe a te nevedet írja, ez szerintem beteges.

Felnevettem az aggódó hangnemen. És még a könnyem is kicsordult, olyan jó volt, hogy ilyen marhaságokat csinál miattam.

- Ezt azért csinálja, mert meglátta a matek könyvemben a nevét egy szívecskével – mondtam.

- Aha – mondta Maryon és láttam az arcán, hogy még mindig nem ért semmit.

Legyintettem egyet. Jelezve az egész nem éppen fontos. Ő pedig egy vállrándítással jelezte, hogy oké. Ezután csak semleges témákról társalogtunk, és kiderült, hogy mennyire eltérő az ízlésünk, mégis a nézeteink mennyire hasonlóak. A bevásárló központhoz érve gyakorlatilag az várt amit sejtettem. Maryon minden csecsebecsét rám akart tukmálni, majd hosszan győzködött, hogy legalább próbáljak fel egy rózsaszín pólót. Mit nem mondjak a csaj roppant akaratos volt, no de nem annyira, mint szegény Cissy néni, ha neki anno, nem sikerült belém diktálnia az állítólag legendás csirke pörköltjét, akkor Maryonnak sem sikerülhet ez a terve. És hát persze nekem lett igazam.

Maryon totál kiakadt akkor amikor berángattam egy fegyver boltba és hosszan ecseteltem neki, hogy mi a különbség kard és szablya, szurony és tőr között, valamint megmuttam neki, hogyan kell lőni. Ekkor közölte velem, hogy lehet, hogy bennem egy fiú veszett el és ilyen pillanataiban tör a felszínre. Illetve, felhívta Victort, hogy legközelebb ő jöjjön velem vásárolni, mert mi biztos jobban megértenék egymást, mint én meg Maryon.

De a vásárlás végül is sikeres volt, miután Maryon rájött, hogy velem nem lehet mit kezdeni, mert úgyse adom be a derekamat. A végén azért megmondtam neki, hogy szép játszma volt, mert még senki nem bírta velem ezt csinálni ilyen sokáig. A visszaút jól telt, mert sokat hülyültünk, és viccelődtünk. Feloldódtam, és a végén el is meséltem neki, hogy szerintem Wrath a leghelyesebb és legszexysebb pasi a világon, mire ő kuncogott és halkan megjegyezte, hogy Wrath faggatózik a fejében. Megcsóváltam a fejemet, és folytattam a beszélgetést.

Mikor haza értünk már türelmetlenül várt engem az én hercegem. Izmos karjai a mellkasán fonódtak egybe, és a haja szokás szerint kócos volt. Abban a fekete holmiban olyan volt, mint a legszebb álmom egyike. A rosszfiús, kemény, vámpír. Akit imádok. Mosolyogva szálltam ki a kocsiból és futottam a karjai közé. Ez egy olyan dolog volt amit szintén ritkán csinálok. Beleolvadtam, az ölelésébe, és hagytam, hogy össze vissza puszilja a fejem tetejét.

- Hiányoztál – suttogta, mint valami nagy titkot. Mikor édes idillünket megszakította Maryon éles sikolya.

- WRATH! – mondta. Megfordultam Wrath kezében, és ijesztő látvány tárult elém. Maryon a kocsijának támaszkodva állt a szeme előre meredt a semmibe, miközben az ujjai lassan behorpasztották az autót. Wrath elengedett engem és azonnal Maryon mellé ugrott át a kocsin. Nem értettem, hogy mi történik, így, mint ilyenkor mindig kimondtam a varázsszót:

- APA! – hát igen erre vagyok képes.

Nem telt túl sok időbe telt, mire mindenki ott volt lent. Gondolom, apa azonnal lehívta anyut és többieket is, és mivel Louval ott van Lujza így ő is jött és mivel Lujza ikre Beth így ő is jött, és mivel Jack is velük volt így hát ő is lejött. Nem sokkal később pedig a többi Drak is az ajtóban ácsorgott.

- Maryon – mondta Victor olyan gyengédséggel, ahogy Wrath szokta kimondani a nevemet – Kicsim, mit látsz? – milyen hülye kérdés, hát a falat. Azt nézi.

- K.. L..án – nyögte – Ide jönnek, a Klán megtudta, hol van Nenay! – mondta és tekintete kitisztult és rám emelte azokat a már sötétedő szemeket. Edmund autómatikusan mögém állt, és magához szorított, míg én a megleptés erejétől nem kaptam levegőt sem, csak álltam ott tátott szájjal. Miközben anyu, azt a csukló hangot adta, amit mindig ha szomorú.

Apa tekintet megkeményedett a keze ökölbe szorult és Reidre nézett, aki maga elé bámult.

- Mennyi idő, míg ide érnek? – kérdezte halkan Victor.

- Nem tudom, talán két, három nap – mondta Maryon. És rám nézett hangok nélkül is tudtam, hogy mennyire sajnálja.

- Csomagolunk – mondta Edmund, és már húzott is kis magával.

- NEM! – mondtam határozottan, kitéptem magamat a döbbent Edmund karjaiból, amelyek már többé nem voltak biztonságosak, és azt a kart kerestem meg, ami biztonságot nyújtott. Wrath aki úgy zárta körém a karjait, hogy szinte megfulladtam, de most nem szégyelltem kimutatni, hogy mit érzek. Mert csak őt akartam.

- Jaj kicsim – suttogta hajamba, a hangja annyira komoly volt és szomorú. Belefúrtam a fejem a mellkasába. És még jobban magához húzott.

- Pakolni kell Nenay – mondta csendesen apa, majd Lou-ra nézett, aki pont olyan kísérteties pózban volt Lujzával, mint én Wrathtal.

- Nem! – suttogtam Wrath mellkasába. Mivel mindenki hallása kiváló volt, mindenki értette, hogy mit mondok.

- Nenaynak igaza van – mondta Maryon – Nem menekülhettek állandóan.

- Ezt Maryon, nem te döntöd el – mondta anya olyan komolyan, amilyennek még sose hallottam.

Apa lemondóan sóhajtott és elindult a lépcső felé, miközben én sírni kezdtem, az egyik könny, a másik után hullt, és töretlenül, miközben Wrath gyengéden a karjaiba vett, és felrohant velem a szobámba, gyengéden leült velem az ágyba, és most már nem zavart, hogy az ölében vagyok.

- Kicsim, segítek pakolni jó! – mondta gyöngéden, és megsimogatta a hajamat.

- Te csak ne segíts, mert nem megyek sehova – mondtam és szinte már kiabáltam.

Az arca fájdalmasan megvonaglott. És még jobban szorított magához.

- Szívem el kell menned, hogy élhess, és ha te élsz akkor én is élek, és ha te és én is élünk akkor együtt tudunk maradni – mondta, és gyöngéden a számra tapasztotta a száját.

- Itt miért nem lehetünk együtt? És mi lesz veled? És mi lesz Rupertel? És Silverrel, meg a többiekkel?

- Mindent megoldok – mondta csöndesen.

- Majd én! – mondtam és kipattantam a kezéből. És azonnal apáék szobája felé rohantam, csak apa volt bent, éppen a ruháikat dobálta be a bőröndbe, mikor észrevett engem.

- Apa! – mondtam keményem.

- Mi az kicsim? Azaz tudom mi… Sajnálom, hidd el tudom, hogy beilleszkedtél, és hogy megszeretted Wrathot és, hogy ő is szeret téged, de tudod, hogy menünk kell – mondta apa.

Lassan odasétáltam az ágyhoz lefeküdtem rá, és kinyújtottam a kezem a plafon felé.

- Apa feküdj mellém – mondtam, apa furán nézett de megtette.

- Nenay… - kezdte, de megállítottam.

- Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy el kell engednem a múltat, hogy lehessen jövőm.

- Az kicsim más volt.

- És azt is, eljön majd az az idő, amikor az élet sokkal ijesztőbb lesz, mint most. De a félelmek soha sem hátráltathatnak abban amit elterveztél. Az hogy most ijesztő, az nem baj!

- Nenay…

- Egyszer azt mondtad nekem, hogy csillagokat el lehet érni, ha az ember elég erős, és azt is mondatd, hogy néha a leggyengébb fűszál is túl éli a tornádót míg a büszke tölgy kitörik. Azt mondtad, hogy mindenért meg kell harcolni! – mondtam.

- Nenay..

- Visszavonod? – kérdeztem.

- Nenay…

- Visszavonod? – mondtam hangosabban.

- Nem! – mondta végül apa – Harcolni akarsz? – kérdezte meg végül. Ekkor tűnt fel, hogy már mindenki bent van anyáék szobájában.

- Nem harcolni, a harcra ezek nem méltók. Itt az ideje, hogy megtudjam, hogy én ki vagyok. És ha megtudtam, akkor pedig gyilkolni fogunk! – mondtam és megakadt a szemem Wrath arcán, és egyenes a szemébe mondtam – Nem hagyom el New Sunny-t túl sok szál fűz ide. Túl sok!

- Akkor hát? – kérdezte suttogva Reid.

- Testvérem, harcoltok velünk? – kérdezte meg apa halkan Reidet. De helyette Wrath válaszolt.

- Az életemet is oda adnám Nenayért! – mondta ő és az én szemembe nézett.

- Különben se hagynám itt Lujzát – mondta Lou.

- Akkor ez igent jelent – mondta Reid és apámmal kezet fogott.

- Nos Nenay, készen állsz arra, hogy megtud ki vagy? – kérdezte apa és felém fordult, én felnéztem Wrath arcába, aki már sorosan ölelt.

- Eljött az idő – suttogta és ajkait a homlokomra szorította.

- Akkor igen! – mondta bizonytalanul. Egy újabb válasz.