22 fejezet - Hozzá, aztán még sem, egy kis kitérővel, végül vissza!(2-1)

- Halo? – hallottam Rupert egy kedvű és unott hangját.
- Rup! – mondtam megkönnyebbülten.
- Nenay? Mi van veled? – kérdezte érdeklődve, majd hallottam ahogy egy könyvben lapoz.
- Hosszú, és totál ki vagyok! Nem lenne kedved eljönni velem valahova? – kérdeztem.
- Nekem mindig van kedvem elmenni otthonról… - dünnyögte a telefonba.
- A bátyád? – tuti, hogy ő lombozta le.
- Naná! – majdnem ordított – Egy hülye állat, és csak arról tud beszélni, hogy ki volt az csaj akivel anya felolvasó estjén voltam. Annyira kiakasztó, Nenay. Legszívesebben kilógatnám az ablakon és… - aztán hallottam ahogy becsapja a könyvet.
- Jól van Rup. Ha nem akarsz… - mondtam kicsit csalódottan.
- AKAROK! LE NE RAKD! – elkellett vennem a telefont a fülemtől, mert különben megsüketültem volna.
- Nyugi Rupert – csitítottam.
- Bocs Arya, de totálisan kiakaszt ez a……….. vá – hallottam ahogy belerúg valamiben, és aztán fájdalmában felszisszen.
- Semmi gond, tudom, hogy mit érzel… - mondtam csüggedten és lehuppant az ágyamra.
- Nálatok is gáz van? Kiderítetted, hogy a tesóid meg a Darkok között mi van?
– kérdezte valamivel nyugodtabb hangon.

Na erre mit mondjak? Rupert, csókolóztam a föld legjobb transzformálódott pasijával. Aki egyrészt szexy más részt helyes, harmad részt megakar ölni, de az meg kit érdekel? És izmos a teste és legszívesebben hozzá simulnék és nézném azt az édes sötét szemét……….

- Szemét DARKOK tönkre teszik az életem! – morogtam, és kivettem az egyik kék pólóm a szekrényből.
- Olyan izék, nem is tudom, én nem bíznék meg bennük – mondta, majd hallottam hogy nyikordul egy ajtó. Talán egy szekrényé?
- Én sem – de ha tudnád, hogy csókol Wrath és milyen jól néz ki, amikor leakar venni a lábadról – na akkor hol fussunk össze? – kérdeztem.
- Hm. Beüljünk egy moziba? - kérdezte és hosszan tologatta a vállfákat. Milyen fasza hallásom van.
- Nekem kilenc.
- Nekem nyolc – nevetett a telefonba.
- Ok akkor a mozi előtt… húsz perc múlva? – kérdeztem.
- Tökéletes.
- Szia Rup.
- Szia Arya.

Ezzel búcsúztunk. Gyorsan föl húztam az új kék felsőmet amelyen egy gitározó Szilveszter volt látható. Fölkaptam egy kényelmes farmert és kifésültem a hajamat. A tükörbe néztem és azonnal az eszmbe jutott, hogy Wrath mit mondana erre a felsőre. Azon a szexy hangján. Hmm.

Úgy vágtam magamat pofon, hogy az ujjaim nyomai ott maradtak az arcomon. Abba kell hagynom ezt a buta álmodozást. Most azonnal! Egy rohadt vámpír, aki elkápráztatott. Vagy tudom is én mit csinált!

Lesiettem és szóltam anyának, hogy elmegyek Ruperttel. Ő csak némán bólintott és adott egy puszit a homlokomra.

- Egyszer csinosan is kiöltözhetnél – jegyezte meg foghegyről.
- Jaj, akkor úgy néznék ki… - kezdtem, de apa befejezte.
- Mint egy lány? – és mellkasára fonta a karját.
Bólintottam.
- Hát az valóban szörnyű lenne – forgatta meg a szemeit anya.
Fújtam egyet és azzal ki is siettem a garázsba. A garázsban éppen Lou volt, aki éppen Lujza szájában felejtette a nyelvét, aki éppen ezért a pólója alatt simogatta bátyám hátát. Aki éppen Lujza alsó fertályát simogatta nagy átéléssel.

- Öhm… - köhögtem és fülig pirultam. Nem tűnt fel nekik, hogy éppen nagyon kínos helyzetbe hoznak. És ezért csak még dühösebb és vörösebb lettem, és úgy éreztem magamat, mint egy kukkoló. És ahogy szemtelenül simogatták egymást, hát ez átmegy minden határon.
Ahogy a csaj ez a Lujza… a bátyám izmos hátát simogatta azokkal az undorító vörösre lakozott körmeivel az idegeim kezdték bemondani az unalmast. Sziszegve megindultam, de el is fordultam a Harley Davidson-om irányába. Ha már Lou annyira sem méltat, hogy miattam megszakítson egy csókot, akkor igazán leírhattam magam nála. Egy könnycsepp gyűlt össze a szememben. Még csak annyira sem méltat hogy befejezze. El kellett volna mennem, de a lábam meg se mozdult, úgy kellett végig néznem, és ez volt életem legmegalázóbb élménye. Ekkor hirtelen, a garázs ajtó kinyílt, és megjelent Wrath, hozzánk jött. Fogalmam sincs miért. De meglátta mi történik, mögötte éppen Ian és Jack jött. Ahogy meglátta a szitut, és a szememben a könnycseppet, dühösen felmorogott a torka mélyéről. Lou erre összerezzent és hirtelen elengedték egymást Lujzával.
Megtántorodtam, letöröltem a könnyemet, és fölpattantam a motoromra, és azonnal kiszáguldottam Wrath mellett, nem néztem rá, de mégis éreztem pillantása melegét a bőrömön, és most mindennél jobban vágytam rá, hogy hozzá bújak, hogy az ajaki újra megpecsételjék a sorsomat. De nem tehettem. Ő bármit tesz is, csak egy vámpír. VÁMPÍR! Tudod olyan aki azt mondja, hogy : Ki szívom a te vér…….. A hideg is kirázott, miközben sebesen elhaladtam az erdő mellett. De mielőtt elértem volna a táblát ami jelzi, hogy, beértem a városba, valaki lerántott a motoromról és lefékezte azt az út szélén.

És akkor kibukott belőlem. És zokogtam, de olyan keservesen, mint még soha. És egy kéz simogatta a hajamat.

- Lou utál – szipogtam bele az izmos mellkasba.
- Téged senki sem utál! - mondta a hang, és tovább simogatta a hátamat.
- De ő igen! Össz… össze… összevesztem vele – mondtam és még jobban hozzá simultam az engem ölelő alakhoz.
Egy puszit nyomott a fejemre. Majd óvatosan felemelte a fejemet, és megláttam meseszerűen szép arcát, óvatosan elmosolyodottam és ő letörölte aggódva a könnyeimet.
- Lou szeret téged! – mondta és a szeme úgy siklott föl és le az arcomon, mintha simogatna.
- Nem – szipogtam és megráztam a fejemet.
- Miért vagy mindig ilyen átkozottul szép! – suttogta. Olyan rendes hozzám, mindig ő jön utánam, senkinek nem kellek csak neki? Az nem lehet. De a kezem érte nyúlt! Lerántottam a fejét az enyémhez és vadul hozzá nyomtam az ajkaim az övéhez. És csókoltam, mert tőle vártam vigaszt.
- Nenay – hajolt el egy pillanatra el a szám elől. Vadul követeltem őt. Nem menjen el, csókoljon!
Lefogta a fejemet és közel hajolt hozzá éppen csak egy centire volt az ajkamtól, és úgy mondta szemembe : - Megígérem, hogy többé senki sem fog bántani téged szépségem! – majd ajka követelőzően megtalálta az enyémet. Wrath az enyém! És én az övé vagyok! Ez az ijesztő gondolat merevített le. Hirtelen kifordultam a kezéből, és felpattantam a motoromra, és siettem Rup-hoz. Ez a gondolat….

Hogy jut ilyesmi az eszembe?