- Csukd be a szemed Arya! Te még úgyse voltál itt! - édesanyám zöld, és békés szeme csak úgy ragyogott, kecses alakjára tökéletesen illett a rózsaszín pántos ruha. Ami csak még inkább kihangsúlyozta tejfel szőke haját. Kicsit nagyobb volt és keskenyebb az ajka, de őt ez csak még szebbé tette. Bezzeg én, a pici duzzadt számmal sem értem az árnyéka nyomába se. Behunytam a szememet és próbáltam jó képet vágni a helyzethez. Anyu öröme az elsődleges, figyelmeztetett még Edmund a kocsiban. Apa kinyitotta az ajtót. Kosárlabdázó termete mellette anyu egy kis törpének is beillett volna. Apám jól ki volt gyúrva. Olyannyira nem, mint egy testépítő, de már eléggé a közelében járt. És olyan maffiozós külsőt kölcsönzött neki az ében fekete haja és aprócska szabályos körszakálla. Apának is zöld szeme volt, de az övé valamivel sötétebb, mint anyáé. Beléptem hát, életem egy újabb fejezetébe. Kíváncsian várva a folytatást. És ez jó, azt hiszem...
Egész életemben kutattam valamit. Kutattam azt, hogy mi vagyok. Elsőre, egyszerűnek és hétköznapinak tűnik. Számomra viszont ez volt a világ legnagyobb és legérdekesebb kérdése. Egész életemben az mondták nekem, hogy más vagyok, mint a többi ember, de ezek ellenére emberibb vagyok egy embernél. Na aki ezt megfejti, az ember a talpán. Én magam sose tudtam értelmezni, életem változó tizenhét éve során. Bizony. Elmúltam tizenhét éves, és az ajándékom az állandóság lett. A szüleim se változtak, bár ők akkor is ilyenek voltak, amikor megszülettem. Anyu semmit se változott de Apu sem. De még a hármas iker bátyjáim sem. Eltudjátok képzelni milyen fusztráló érzés, ha csak te változol, és a környezetedben élők nem? Én eltudom. Főleg, ha megnézem a családi fényképalbumot. Minden életkorom ott van. Látszik, ahogy az arcom és a testem átalakul. De a családom többi tagja éppen úgy néz ki, mint azokon a fotókon, amelyek tíz vagy tizenhét éve készültek. Apa szerint mára, már én sem változom, de az okát képtelen megmondani. Hogy visszatérjek életem nagy kérdésére, azt tudtam, hogy ki vagyok. Tudtam, hogy Nenay Wolf a nevem, de mindenki csak Aryának hív. Azt is tudtam, hogy imádom az esőt és a villámokat, mert mindig is szépnek találtam és megnyugtatónak, azt is tudtam, hogy félek a bogaraktól, valamint azt is, hogy vegetáriánus vagyok, és nem eszem meg az állati húst, mert állatvédő vagyok! Szerettem az elíxremet, amit mindennap kell innom. Anya azt mondta, hogy nekünk van egy különleges betegségünk, amin, ez a piros folyadék segít csak. E miatt élhetünk, csak a hátul ütője, hogy emiatt nem tudunk megváltozni. Furcsa az élet. Azt is tudom, hogy imádok olvasni, főleg ilyen szörnyes könyveket. Szerettem a történelmet és az állatokat. Nehezményezem is, hogy az új házunkban sem lesz háziállatunk. Apa szerint túl sok itt a vérre éhes állat. Erre én mondtam, hogy akkor minek lakunk mindig erdőben. Anyu erre bölcsen azt válaszolta, hogy néhány ember furcsának találná, az extra hobbi és egyéb szeretett foglalkozásainkat.
Ebben sajnos van valami. A bátyáimnak és nekem van egy Rock együttesem. A nevünk a Blood Wolf. Vicces. Edmund basszusgitározik, én szóló gitározom, Lou énekel és Bill dobol.
Amúgy hatan vagyunk, ebből öt tökéletes és egy tökéletlen. Természetesen én vagyok azaz egy! Macskavágású pupillám csak úgy kivirít a kékeszöld szememből. Az én bőröm kicsivel barnább, mint a család többi tagjáé. Valamint ők sokkal okosabbak, mint én. Pedig apu csak 44 éves, anyu 39, Ed, Bill és Lou pedig 18 évesek. Bár anya és apa már 152 éve nem változik. Ahogy a testvéreim se. Én nem tudom, hogy én miért lettem ilyen szerencsétlen.
De van itt még valami, röpke életem a menekülésből áll. Egész életemben egy vámpír klán elől menekülünk. Állítólag fogantatásom óta vadásznak rám. Hogy miért? Rejtély. Bár erről a család sohase beszél szívesen. Tizenhét évem során, már két földrészen laktunk, ezen belül is öt országban. Laktam már Európában Magyarországon. Szintén Európában, Görögországban és Spanyolországban. Laktam már Dél Amerikában Brazillíában és Argentínában. Most éppen, az USA egyik ismeretlen kis pontja felé tartunk. A neve pedig éppen olyan ismeretlen, mint maga a hely New Sunny. New Sunny egy aprócska város, ahol sok az eső, és a sok a vihar, valamint gazdag a vadállomány, de ez nem tudom miért érdekli apáékat. Lassan meg is érkezünk a házunkhoz. New Sunny végén van egy hatalmas erdő, annak a közepén van a mi házunk, egy aprócska kis földút mentén. Nagy kertel és egy kosárpályával. Imádunk ugyanis kosarazni és focizni meg tollasozni és teniszezni. Imádunk játszani. A jaguárunk most gördült fel a feljáróra. Ellőttem, egy, két emelet magas ház áll. Valami modern építészeti csoda. Anyuék állítólag itt éltek annak idején, amikor elkapták azt a betegséget, ami miatt most inniuk kell az elíxrt. Sajnos ez bennünk is öröklődött. Anya a visszapillantó tükörből ránk mosolygott, és kacsintott egyet, nyomatékosítva azt, hogy most már minden a legnagyobb rendben lesz, de ki tudja meddig? Mi van, ha a Klán újra keresni kezdenek engem? Újra elfutunk, és magunk mögött hagyunk mindent? Megtanultam a túlélési tervet. Nem szabad sem szóba állnom, de még csak rá nézni sem olyanra, akiknek feltűnően fehérbőre és aranybarna a szeme, vagy fekete, esetleg vörös. Kerüljem, a nagyon édes illatú lényeket. Ők a vámpírok. Előlük nincs menekvés, ha nincs stratégia. Miattuk élünk ilyen vándorló életmódot. Költözünk egyik helyről a másikra. De meglehet szokni. És nem szokásom a panaszkodás.
A ház két emelet magas volt, fehérszínű sok-sok ablakkal. A garázs óriási, és már benne is voltak a járgányaink. Amint beparkoltunk a garázsba, azonnal kipattantuk mi gyerekek, hogy megnézzük, hogy nem esett e baja a mi kis csoda járgányainknak. Ed, Lou és Bill birtokában egy ferrari nyitott tetejű, tűzpiros autó volt. Nekem egy Harley Davidson motorom van. Egy fekete király gép, beépített rádióval. A garázs eléggé nagy, még legalább három autó elférne és két akkora motor, mint az enyém. A garázsból egy aprócska lépcső vezet át a házba. Anyu izgatottan toporgott az ajtó előtt.
Egész életemben kutattam valamit. Kutattam azt, hogy mi vagyok. Elsőre, egyszerűnek és hétköznapinak tűnik. Számomra viszont ez volt a világ legnagyobb és legérdekesebb kérdése. Egész életemben az mondták nekem, hogy más vagyok, mint a többi ember, de ezek ellenére emberibb vagyok egy embernél. Na aki ezt megfejti, az ember a talpán. Én magam sose tudtam értelmezni, életem változó tizenhét éve során. Bizony. Elmúltam tizenhét éves, és az ajándékom az állandóság lett. A szüleim se változtak, bár ők akkor is ilyenek voltak, amikor megszülettem. Anyu semmit se változott de Apu sem. De még a hármas iker bátyjáim sem. Eltudjátok képzelni milyen fusztráló érzés, ha csak te változol, és a környezetedben élők nem? Én eltudom. Főleg, ha megnézem a családi fényképalbumot. Minden életkorom ott van. Látszik, ahogy az arcom és a testem átalakul. De a családom többi tagja éppen úgy néz ki, mint azokon a fotókon, amelyek tíz vagy tizenhét éve készültek. Apa szerint mára, már én sem változom, de az okát képtelen megmondani. Hogy visszatérjek életem nagy kérdésére, azt tudtam, hogy ki vagyok. Tudtam, hogy Nenay Wolf a nevem, de mindenki csak Aryának hív. Azt is tudtam, hogy imádom az esőt és a villámokat, mert mindig is szépnek találtam és megnyugtatónak, azt is tudtam, hogy félek a bogaraktól, valamint azt is, hogy vegetáriánus vagyok, és nem eszem meg az állati húst, mert állatvédő vagyok! Szerettem az elíxremet, amit mindennap kell innom. Anya azt mondta, hogy nekünk van egy különleges betegségünk, amin, ez a piros folyadék segít csak. E miatt élhetünk, csak a hátul ütője, hogy emiatt nem tudunk megváltozni. Furcsa az élet. Azt is tudom, hogy imádok olvasni, főleg ilyen szörnyes könyveket. Szerettem a történelmet és az állatokat. Nehezményezem is, hogy az új házunkban sem lesz háziállatunk. Apa szerint túl sok itt a vérre éhes állat. Erre én mondtam, hogy akkor minek lakunk mindig erdőben. Anyu erre bölcsen azt válaszolta, hogy néhány ember furcsának találná, az extra hobbi és egyéb szeretett foglalkozásainkat.
Ebben sajnos van valami. A bátyáimnak és nekem van egy Rock együttesem. A nevünk a Blood Wolf. Vicces. Edmund basszusgitározik, én szóló gitározom, Lou énekel és Bill dobol.
Amúgy hatan vagyunk, ebből öt tökéletes és egy tökéletlen. Természetesen én vagyok azaz egy! Macskavágású pupillám csak úgy kivirít a kékeszöld szememből. Az én bőröm kicsivel barnább, mint a család többi tagjáé. Valamint ők sokkal okosabbak, mint én. Pedig apu csak 44 éves, anyu 39, Ed, Bill és Lou pedig 18 évesek. Bár anya és apa már 152 éve nem változik. Ahogy a testvéreim se. Én nem tudom, hogy én miért lettem ilyen szerencsétlen.
De van itt még valami, röpke életem a menekülésből áll. Egész életemben egy vámpír klán elől menekülünk. Állítólag fogantatásom óta vadásznak rám. Hogy miért? Rejtély. Bár erről a család sohase beszél szívesen. Tizenhét évem során, már két földrészen laktunk, ezen belül is öt országban. Laktam már Európában Magyarországon. Szintén Európában, Görögországban és Spanyolországban. Laktam már Dél Amerikában Brazillíában és Argentínában. Most éppen, az USA egyik ismeretlen kis pontja felé tartunk. A neve pedig éppen olyan ismeretlen, mint maga a hely New Sunny. New Sunny egy aprócska város, ahol sok az eső, és a sok a vihar, valamint gazdag a vadállomány, de ez nem tudom miért érdekli apáékat. Lassan meg is érkezünk a házunkhoz. New Sunny végén van egy hatalmas erdő, annak a közepén van a mi házunk, egy aprócska kis földút mentén. Nagy kertel és egy kosárpályával. Imádunk ugyanis kosarazni és focizni meg tollasozni és teniszezni. Imádunk játszani. A jaguárunk most gördült fel a feljáróra. Ellőttem, egy, két emelet magas ház áll. Valami modern építészeti csoda. Anyuék állítólag itt éltek annak idején, amikor elkapták azt a betegséget, ami miatt most inniuk kell az elíxrt. Sajnos ez bennünk is öröklődött. Anya a visszapillantó tükörből ránk mosolygott, és kacsintott egyet, nyomatékosítva azt, hogy most már minden a legnagyobb rendben lesz, de ki tudja meddig? Mi van, ha a Klán újra keresni kezdenek engem? Újra elfutunk, és magunk mögött hagyunk mindent? Megtanultam a túlélési tervet. Nem szabad sem szóba állnom, de még csak rá nézni sem olyanra, akiknek feltűnően fehérbőre és aranybarna a szeme, vagy fekete, esetleg vörös. Kerüljem, a nagyon édes illatú lényeket. Ők a vámpírok. Előlük nincs menekvés, ha nincs stratégia. Miattuk élünk ilyen vándorló életmódot. Költözünk egyik helyről a másikra. De meglehet szokni. És nem szokásom a panaszkodás.
A ház két emelet magas volt, fehérszínű sok-sok ablakkal. A garázs óriási, és már benne is voltak a járgányaink. Amint beparkoltunk a garázsba, azonnal kipattantuk mi gyerekek, hogy megnézzük, hogy nem esett e baja a mi kis csoda járgányainknak. Ed, Lou és Bill birtokában egy ferrari nyitott tetejű, tűzpiros autó volt. Nekem egy Harley Davidson motorom van. Egy fekete király gép, beépített rádióval. A garázs eléggé nagy, még legalább három autó elférne és két akkora motor, mint az enyém. A garázsból egy aprócska lépcső vezet át a házba. Anyu izgatottan toporgott az ajtó előtt.
.gif)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése