Kinéztem az ablakon, azt vártam, hogy egyszer majd, csak elcikázik egy villám… De ez nem történt meg. A kezemet rátettem a hűvös üvegre, és hagytam hogy egy teljes percre elvesszek. Edmund ütései nem fájtak annyira, mint a szavai. Olyan kegyetlen volt, az amit mondott. Nem értettem, miért gyűlöl, most hirtelen. Mi ez a beteges kötődés…? Szombat délután volt, és Edmund még csak be se jött a szobámba, hogy legalább valamit motyogjon. Ez mindennél jobban fájt.
- Kicsim? – hallottam anya vékony hangját.
- Igen? – fordultam el az ablaktól. Anya nagyon szép volt és olyan leírhatatlanul jó, hogy nem értettem, hogy hozhatott a világra egy ilyen torz szülöttet mint én.
- Lou és Bill lent videó játékozik. Edmund elment apáddal sétálni, hogy megbeszéljék a tegnapi incidens-t. Gondoltam, hogy tarthatnánk egy csajos napot, a Dark lányokkal.
- Kösz, de inkább nem – persze vámpírok a köbön. Sose voltam jó matekból… Jesszus, hogy jön ez ide? Biztos akkora ütést kaptam, hogy az a kevés kis épp agyam is gajra ment. Muszáj volt sajátos humoromon elmosolyodni, mert ilyet is csak én tudok gondolni…
- Ne légy velük ilyen elutasító, ha nincs Wrath… - itt abba hagyta, dühösen hátra pillantottam rá.
- Akkor? Akkor mi lett volna?! - mondtam dühösen, és ökölbe szorult a kezem.
- Semmi csillagom, semmi – mondta anya, majd elnézett rólam.
- Anya – szóltam békítőleg, de sarkon fordult.
- Nem Arya. Tudom, hogy mit akarsz mondani! Hogy te nem tudod őket elfogadni, mert vámpírok… De egy pillanatra, felejtsd el a múltat! Ők jól, és nem tehetnek róla, hogy ez lett velük! Mi sem tehetünk arról, hogy betegek vagyunk! – mondta és még sose volt ilyen dühös.
- De… - de nem hagyta, hogy befejezzem.
- Ők jók! Az égre! Ugye milyen jó érzés, hogy a emberek befogadtak téged!? Ugye, hogy milyen klassz, hogy már egy hét alatt vannak barátaid? Nekik sose lesznek… Az emberek, nem fogadják be őket….
- Helyesen is teszik! – morogtam föl – Ők gyilkosok, minket üldöztek…
- De nem ők! Arya, hiszen, vegetáriánusok.
- Tévedés! Én vagyok vega, ők nem – mordultam föl.
- Hihetetlen vagy! – mondta és dühösen toppantott.
- Miért én? Én csak nem akarok Drakula 2.0 –ákkal tölteni az életemet – nem értem miért védik ennyire ezeket a hülye denevér evolúció csúcsait, amíg a többi vámpírtól eddig úgy óvtak, mint a tűztől.
- A változás része az életnek – mondta csöndben, mintha csak tudná, hogy mire gondolok.
- Akkor mi miért nem változunk? – mintha nem tudná rá a választ…
- Vannak dolgok, amikre nem válaszolhatok még neked – mondta és kinézett az ablakon. Majd kisietett a szobámból, és halkan becsukta maga mögött az ajtót. Hát ennyi volt gondoltam.
Hosszan emésztettem a szavait, nem tudom miért, de hirtelen bűntudatom lett. A szülök kiválóan értenek a bűntudat keltéshez… Remek. Most még szarabbul érzem magam mint eddig…
Visszaültem az ágyamra és még egyszer az ablakra meredtem. Lassan közeledik a vihar… Talán, meg kéne próbálnom? Elfogadni, őket? Olyan idegen ez tőlem… Hiszen mi akik emberek, na jó majdnem emberek vagyunk… És ők akik, ilyen már majdnem halottak. Belegondolni is rossz!
Bár Beth nagyon kedves volt velem, és ő nem is olyan undorító kis nyomuló gép, mint a nővére. És Maryon is nagyon kedves, bár idegesítő és bosszantó és mindenütt ott van… Meg Reid és Florete is nagyon kedves. Arnold hát ő nagyon fura. Victor bosszantó és … de azért jó szándékú. Coleen meg egy pláza cica ahogy a Lujza is… Ian egész szimpatikus és hát Jack nagyon vicces és emlékeztet Lou-ra. Hihetetlen, hogy mennyire lehet kötődni valakihez aki emlékeztet az egyik szerettedre. És hát ott van Wrath.
A leghelyesebb pasi az egész világon. Micsoda pech, hogy egy rohadt vámpír! Aki nem mellesleg, folyton a halántékomat piszkálja, mindezek mellett egy pöckölésében több erő van, mint az én egész testemben. Na igen… Micsoda mázli, hogy a vámpírok ilyen rohadtul jó ragadozók. Fúj!
De ő jól néz ki, mert helyes… Tehát nem olyan nyomi, mint Arnold. Szegény… De akkor is, ha csak rám néz legszívesebben segítséget kiabálva az ágyam alá bújnék, ami roppant férfias reakció… Na igen. Ennyit rólam, meg a fene nagy bátorságomról. Meg kéne próbálni, valahogy … Anyának igaza van, ha ők jóban vannak velünk, talán megvédenek a Klántól… De mi van akkor, ha nekik kémkednek. Wrathról el tudnám képzelni…
.gif)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése