25 fejezet - Nézz szembe a tényekkel (2-1)

( egy hónappal később)

- Bolond – suttogta a sötétben, miközben lehajolt egy újabb csókért.

- Lefogunk bukni – mondtam, miközben a takaró alatt fészkelődtem a kezeimet éppen az ő kezei tartották bilincsben. Nagyon élvezte ahogy ott ficánkoltam alatt.

- Nem fogunk lebukni, tudod, hogy hallom mások gondolatait. Kivéve a tiédet – megint megpróbált megcsókolni de elfordítottam a fejemet. Mi lesz ha apuék bejönnek? Az nagyon gáz lenne, itt fekszek a pasim alatt…

- Wrath, én – de elhallgatott.

- Csss – suttogta – Maradj nyugton! – mondta majd gyengéden lehajolt, hogy végre tényleg csókolózzunk, de szegénynek így sem sikerült, mert olyan ideges voltam, annyira féltem, hogy lebukunk, hogy az tényleg az őrületbe kergette.

Dühösen kifújta a levegőt, és lemászott rólam. Fölültem és olyan sértetten néztem rá, hogy ő kénytelen volt elmosolyodni rajta.

- Most hova mész? – kérdeztem és én is fölpattantam. Nagyon menő voltam a Füleses hálóingemmel, amin füles egy véres kést szorongatott. Nagyon durva volt…

- Nenay… - mondta huncutul mosolyogva – Láthatólag te nem akarod, hogy itt maradjak.

- Én akarom – úgy húztam vissza magamra, hogy elvesztettem az egyensúlyomat és az ágyra estem.

- Nem érvelsz túl jól – mondta játszott komolysággal.

Durcásan néztem rá, aztán felcsillant a szemem. Nagyon gyengéden elkezdtem simogatni a nyakát, és közelebb bújni hozzá, aztán megálltam az ajka előtt egy milliméternyire és suttogni kezdtem.

- Talán nem akarsz maradni? – a kezei már reszkettek, ahogy támaszkodott fölöttem, és nagy önfegyelemről tett tanúbizonyságot, hogy a kérdésem után képes volt várni, kemény tíz másodpercet, és csak utána kezedet csókolni. Ekkor nyitott be Bill.

- Oh, izé bocs – mondta. Majd gyorsan ki is sietett a szobámból.

- Persze, hallom a gondolataikat, nem nyitnak ránk! – dugtam ki rá a nyelvemet.

- Elvonták a figyelmemet – mondta mosolyogva. Aztán lekecmergett rólam, és kinyújtózkodott, a póló ráfeszült izmos felső testére és belepirultam, mostanában mindig pirulok, így inkább másfelé kezdtem nézgelődni. Fekete póló volt rajta, miután megtudta, drága és kedves Jack-től, hogy imádom ha fekete cucc van rajta, szinte csak olyan ruhát hordott.

- Mész haza? – kérdeztem, miközben nagy átéléssel néztem a szomszédos falat.

- Igen! – mondta de a hangja nagyon jó kedvű volt. Ott állt az ablakomnál, és a holdfény megvilágította az alakját. Ahogy felé fordítottam a fejem, feltűnt, hogy engem nézz vigyorogva. Az arca olyan édes és helyes volt, szinte belepusztultam abba, hogy elmegy. Hatalmas vigyor terült szét az arcán.

- Neked meg mitől van ilyen jókedved? – húztam fel a szemöldökömet. Mert csak akkor szokott így vigyorogni, ha valami nagyon elégedetté teszi.

Kényelmes hátra dőlt az ablaknak, aztán az íróasztalom felé bökött a fejével. Jaj ne. Kipattantam az ágyból, és oda rohantam. Hát persze, hogy nyitva volt a matek könyvem és bele volt írva egy szívecskébe, hogy: Wrath.

Naná, hogy észrevette. Gyorsan becsaptam a könyvet és igyekeztem eltüntetni.

- Ez izé… érted, szal csak unatkoztam, tudod… - makogtam. Arcomra kiült a félelem. Nem tudom miért, de nagyon utáltam ha mások tudják, hogy vannak gyenge pillanataim is. Zavartan túrtam a hajamba, miközben azon tanakodtam, hogy hova dugjam a matek könyvemet.

- Legközelebb én is beírom valamelyik könyvembe a nevedet egy szívecskével – mondta és alig bírta visszafogni, hogy ne kapjon röhögő görcsöt.

Duzzogva nyomtam egy puszit a homlokára, majd visszabújtam csicsikálni.

- Jó éjt – suttogta a fülembe, majd belecsókolt a nyakamba, és ki is ugrott az ablakon.

Másnap volt a téli szünet első napja, és igazán boldog voltam, mert sokáig aludtam és reggel még viharra is kilátások voltak. Boldogan szökdécseltem le az emeletről le a lenti fürdőbe, persze azért már felöltöztem, és éppen a hajamat akartam rendbe tenni. Mikor felzúgott Bill kellemetlen éneke.

- Nenay és Wrath két szerelmes pár… - megfordultam, hogy elküldjem a jó francba, de jobb ötletem támadt. Fogtam az egyik vázát és hozzá vágtam a fejéhez. Anya az utolsó pillanatban kapta el a vázát, mielőtt neki ütközött volna Bill kemény kobakjának.

- Bill kezdte – mondtam bátyámra mutatva, aki éppen félmeztelen volt. Biztos most jött vissza futásból.

- Nem igaz, mert Nenay – mondta Bill.

- Na jó elég legyen belőletek – mondta anya – Bill húzz fel egy pólót, Nenay téged meg már keresett kora reggel Maryon. Csak aludtál ezért üzenetet hagyott – majd kivett a zsebéből egy cetlit és átnyújtotta nekem.

Nenay!

Amint felébredtél csörgess meg. Ja igen és Wrath üzeni hogy :

Egy szívecskébe bele volt írva nevem.

Elmosolyodtam és zsebre vágtam a cetlit. Normálisan megfésülködtem és megcsörgettem Maryon-t.

- Szia Nenay – szólalt meg csilingelő hangon.

- Helo. Láttam kerestél – mondtam.

- Igen kerestelek, de aludtál. Nagyon aranyosan alszol, pont úgy, mint egy kiscica.

- Ezt ne híreszteld mert akkor annyi a rocker imidzsemnek – csóváltam meg a fejem. Wrath felnevetett a háttérben – Megint hallgatózik? – tettem fel a kérdést morcosan.

- Nem megint, még mindig – szűrte a fogai között Maryon, és hallottam, ahogy valami csattan valamin. Aztán Wrath megjegyezte.

- Au, ez fájt Maryon! – mondta sértetten. Jaj de édes…

- Örülj neki, hogy nem nagyobbat kaptál – mondta Maryon majd újra hozzám intézte a szavait.

- Vettél már karácsonyi ajándékokat? – kérdezte fontoskodva.

- Ja – mondtam.

- Komolyan? – kérdezte kicsit sértetten.

- Na jó, nem – mondtam beletörődve a közelgő sorscsapásba. Vásárolni fogok, méghozzá Maryonnal.

- Akkor most megyek érted és eljössz vásárolni velem. Ja igen, Wrath akar beszélni veled – mondta majd meg se kérdezte, hogy én mit szólók ehhez a vásárlósdihoz már Wrath szexys hangját hallottam.

- Megkaptad az üzenetemet? – kérdezte szinte dorombolva.

- Igen – mondtam tetetett haraggal.

- És tetszett? – kérdezte azzal a nagyon pasis hanggal, hogy most úgy is leveszlek a lábadról stílusban.

- Nagyon – mondtam gúnyosan.

- Helyes – mondta majd belesuttogott a telefonba, de olyan hangon, hogy a térdem is beleremegett – Néztelek miközben aludtál, és hm, fenséges látvány volt, legszívesebben melléd feküdtem volna, és még Bill sem zavarhatott volna ki mellőled! – mondta.

- Oh! – nyögtem. Na jó totál bele vagyok zúgva, most megyek és még rajzolok pár szívecskét a matek könyvembe.