32 fejezet - Egy békés este... Vajon lesz még ilyen?

Wrathoz bújtam, miközben a szavai újra és újra ismétlődtek a fejemben. Megrázkódtam, miközben a takaró alatt még jobban hozzá simultam.

- Tudod nem éppen ez a legjobb pillanat, de jobb ha most megtudod. Edmundnak olyan vagy, mint… nos mint mondjuk neked Mr. Morcos – és az orrom alá dugta a plüss kutyusomat, amely mindig olyan vicsorgó ábrázata volt – Mint ahogy te nem tudsz nélküle, aludni, úgy ő sem tud létezni nélküled! – itt vicsorgott, láthatólag bosszantotta a dolog, és erős karja megfeszült a derekamon. Mindez egy másod perc műve volt – Szóval kellesz neki, de nem úgy és nem annyira, mint nekem – nyomatékosította a szavait azzal, hogy már szinte magához préselt.

Megfordultam és így szembe kerültünk egymással, engem figyelt, miközben az arca nyugodt volt, de a szemén látszott, hogy ideges, és bosszantja valami.

- Láttam pár apró dolgot a fejében, hogy szerinte meseszép vagy, ami nem mellékesen igaz, és hogy te vagy a gyöngédség és a bájos tündöklés… - mondta áhítatosan, mintha csak a saját gondolatait osztaná meg velem.

Óvatosan feljebb csúsztam az ágyon és ajkamat az övére szorítottam.

- Mióta… - kérdeztem meg remegve.
- Már egy tartalmas ideje. Ne érts félre, nem tudom elmondani az érzéseit, mert eléggé bonyolultak, olyan mint az ovis szerelem összekötve a legmélyebb ragaszkodással… - mondta majd, hallottam, ahogy a hangja megremeg – Különös…

Ajakai mohók lettek, és vadul becézgették fáradt és remegő ajkaimat. Rám feküdt és a matrachoz szegezett.

- Amikor meglátott minket… Akkor? Akkor mi történt? – kérdeztem meg a legnagyobb félelmemet. Az Ő csodás arca rémült barázdák színhelye lett.
- Düh… Olyan, mint amit én érzek akkor amikor bánt téged – suttogta megvetéssel a sötétbe.

Leszorította a kezemet a két oldalamra, miközben továbbra is vadul játszadozott az ő szája az enyémmel. Kéjes, mély, rekedt sóhaj hagyta el a torkát mire minden porcikám bizseregni kezdett.

- Ne utáld őt… - kértem halkan.
- Nem utálom, csak … - morogta, majd az ölébe vont, és az arcomat kezdte el simogatni. Csak úgy dörzsöltem magam a finom tenyeréhez, és ajkamat is doromboló hangok hagyták el.

- Szeretlek – sóhajtottam fel, az ajkába. Mire ledermedt, és gyönyörű szemeit kinyitotta, és engem pásztázott vele. Lassan lefordult rólam, és szomorkásan elmosolyodott.

- Nem állt szándékomban letámadni téged – mondta lágyan, és kisimított egy tincset az arcomból. A keze nyomán felforrósodott a bőröm.

- Engem nem zavar – suttogtam buján, és hozzá simultam. Halk kuncogása elűzte a keserves kínokat, és örömöt csempészett fáradt, fagyos szívembe.

- Butus kis tigris – mondta, majd játékosan megpöckölte az orrom hegyét.

- Sajnálom, hogy megütöttelek – bukott ki hirtelen belőlem, az igazság, amelyet eddig nem osztottam meg szívem szerelmével.

- Nem fáj az annyira, mint amennyire te gondolod –mormolta mosolyogva, és csábítóan közelebb húzódott hozzám.

Durcásan ránéztem, és kidugtam a nyelvemet. Felháborító! Meglepődtem a reakción. Lassan és engem kínozva, csókolt, szó szerint nyammogott az ajkamon és nyelvemen.

- De tudd, hogy bármi lesz is, a bátyád szeret, és most már nem akar közénk állni, eddig akart, de most már látta a fejemben, hogy elmondtad nekem, hogy szeretsz, és nem tartja valószínűnek, hogy ezek után mekockáztassa, hogy fájdalmat – megállt és helyesbített – ennél is több keserűséget okozzon neked.

- Wrath – szakadtam el hirtelen édes ajkától.

- Igen? – kérdezte, és a szemében nem lehetett nem észre venni a szikrázó vágyat.

- Holnap után jön a Klán… Maryon, tudd valamit konkrétat mondani? – na jó ezzel elrontottam a pillanat varázsát… Jobb lenne időnként, ha befognám!

- Nem sokat, de verekedést nem lát! Bízunk benne, hogy csak tárgyalni jöttek – mondta majd az arcomat fürkészte.

- Velem nem fognak tárgyalni – mondtam mérgesen, és a kezem máris ökölbe szorult.

Elmosolyodott.

- Mérges kis tigris, még a végén megtanulsz karmolni meg fújni is – mosolygott, és sötéten felkuncogott.
- Haha… - nagyon vicces.

- Egy a lényeg én itt leszek neked, soha többé nem engedem, hogy bántson se így se úgy! Se ő se más. Én túlságosan szeretlek ahhoz, hogy még egy ilyet eltűrjek!